Blackpool - amit mindenkinek át kell élnie

Blackpool. A blackpooli táncfesztivál. Van olyan táncos, aki még nem hallott róla? Nem hiszem. Hiszen a táncosoknak ez olyan, mint például egy úszónak az olimpia, vagy mint egy teniszezőnek Wimbledon, vagy egy autóversenyzőnek Indianapolis vagy Monaco. Itt nyerni, vagy "csak" itt parkettre lépni semmihez sem hasonlítható - vallják azok a táncosok, akiknek már volt alkalmuk Blackpoolban táncolni. 

Az idei verseny magyar szempontból jól sikerült, hiszen a Senior Standard versenyben Kemény Tamás és Princz Nóra a tavalyi harmadik helye után a legjobbnak bizonyult, így ők vehették kézbe a győztesnek járó kupát. De Szánthó Péter és Szánthó-Juhász Szilvia majdnem döntős, 7. helye is figyelemre méltó éppúgy, mint a profik között a Rising Staron induló Nagymihály Balázs és Szalai Ágnes elődöntőhöz közeli 28. helyezése a közel kétszáz párból. Az idei negyedik magyar induló, a még ifjúsági korú Novák István és Sebesi Daniella - akik még nem egészen egy éve táncolnak együtt - is megállta a helyét a hatalmas mezőnyben a felnőttek között a Latin Rising Star versenyben (2. kör, 220. hely) és az U21 Latin versenyben (2. kör, 118. hely).  (Blackpooli eredmények itt.)

kemény tamás , princz nóra

Egy kis Blackpooli történelem
A legnagyobb tradíciókkal rendelkező táncverseny, az első Blackpool táncfesztivált 1920-ban rendezték "húsvét hetében". Ekkor még nem voltak standard és latin táncok, három tempóban - Walz, Two Step és Foxtrot - rendeztek versenyt. Egy napon egy tánc versenyei zajlottak. 1937-ben itt mutatták be azt a pontozási rendszert, ami máig az alapja a táncversenyek eredményszámításának. A második világháború ugyan megtörte a verseny történetét, de 1946-ban már újra szólt a zene. 1961-ben mutatkoznak be a latin táncok, 1962-ben már profi versenyt rendeztek. A 60-70-es években folyamatosan nőtt az érdeklődés a verseny iránt, egyre több külföldi versenyző érkezett Blackpoolba. A népszerűsége a mai napig töretlen, akár több száz pár is indul évről-évre az egyes kategóriákban.

Nagymihály Balázzsal és Szalai Ágival néhány nappal a blackpooli versenyük után találkoztunk személyesen, hogy meséljenek a versenyről, az élményeikről. Évek óta ismerősök vagyunk, de még talán sosem láttam őket ennyire izgatottnak és lelkesnek, mint ezalatt a beszélgetés alatt. Szinte egymás szavába vágtak, mert annyi mindent szerettek volna elmondani.

nagymihály balázs szalai ágnes

Ők így írták le röviden a blackpooli élményeiket: "A világ minden részéről, Ázsiától Amerikáig érkeznek a párosok, hogy megméretessék magukat a táncsport megteremtői, és a világbajnokokból álló pontozói panel előtt. A Winter Garden sziporkázó atmoszférája elegáns megjelenést igénylő légköre magával ragadja a táncosokat, valamint a minőség és a profizmus mindenkit arra ösztönöz, hogy a több napos fordulók alatt a maximumot, a legjobb tejesítményt hozza ki magából! A verseny igazi pikantériája, hogy a párosok a parkett szélén tudják meg hogy tovább jutottak-e, ami a rajtszámuk bemondásával történik! Az öröm még nagyobb, amikor a Blackpooli teremben elhangzik a rajtszám és már meg is szólal a Blackpooli híres zenekar legendás muzsikája, ami szintén nagyon különleges élmény.
Hatalmas élmény volt a blackpooli zenekar élő zenéjére tancolni ilyen erős mezőnyben, a közönség soraiban ülő legendás táncosok és tanárok előtt. Ez olyan inspiráció, amit minden magyar táncosnak meg kell tapasztalnia karrierje során!
A versenyek mellett egész héten továbbképzések is vannak, világbajnokok, legendás táncosok tartanak közös órákat. Leírhatatlan élmény látni és hallgatni őket."

 blackpool

Amatőrként három éve már táncoltak Blackpoolban, profiként azonban ez volt az első fellépésük. A beszélgetés idején még nem tudtuk a pontos helyezést, de a páros elmondta, hogy már azt megtisztelőnek érezték, hogy ilyen erős mezőnyben a legjobb 48-ig jutottak. Aztán amikor egy nappal később kiderült, hogy karnyújtásnyira volt az elődöntő, akkor is "mosolygós üzenet" jött, hogy így még nagyobb a motiváció 2018-ra, hogy ott már legalább az elődöntő lesz a cél. De elsősorban az számít, hogy jól érezzék magukat a parketten és mindent meg tudjanak mutatni magukból a táncuk során. 

novák istván, sebesi daniella

Beszélgettünk arról is, hogy a velük kint lévő ifjúsági korú Novák István, Sebesi Daniella páros is hihetetlen lendületet kapott a versenytől, attól hogy továbbjutottak egy kört az amatőr Rising Star és az U21 Latin versenyben is. Lehet, hogy ennek még nem a következő versenyükön lesz jól látható eredménye, de hogy lesz az nem kétséges számukra. Balázs és Ági hangsúlyozta, hogy a fiatal, a feltörekvő párosoknak is érdemes elutazni Blackpoolba, hogy egy ekkora mezőnyben is megmérettessék magukat és igenis el kell hinniük, hogy képesek továbbjutni, akár több körön át. Sok szakemberrel is beszélgettek amíg kint voltak Angliában és mindenki egyetértett abban, hogy a magyar táncosok jók, csak ezt nem hiszik el magukról. (Pedig a senior táncosaink remek eredménye is bizonyítja a tánctudást.) Szóba került az is, hogy itthon nagyon sokan csak helyezésekben, döntőkben, érmekben gondolkoznak, de egy több száz fős mezőnyben több kört táncolni, és ezáltal mondjuk a legjobb kétszázban, vagy éppen a legjobb százban lenni igenis nagy dolog. 

Balázs és Ági számára nem kérdés, hogy jövőre - és utána is - ott lesznek Blackpoolban, mert szeretnék átélni újra és újra azt az élményt, hogy világbajnokok sora figyeli őket pontozóként és a közönség soraiból is, hogy látják az elismerő pillantásukat miközben táncolnak. Vagy éppen a verseny után csak beszélgetnek a legendás táncosokkal. Mindketten egyetértettek abban, hogy olyan energiákat, olyan inspirációt kaptak néhány nap alatt, amit leírni nem is lehet, csak az tudja, aki már járt Blackpoolban, akár nézőként is. Arra bíztatnak minden táncost, hogy vegyék tervbe a blackpooli részvételt, ha az kell akkor már most kezdjenek el gyűjteni rá, mert afelől semmi kétség, hogy az ott szerzett élmények egy életre szólnak majd és akár a táncos pályafutás szempontjából is meghatározóak lehetnek.

kemény tamás, princz nóra 

Blackpool az Blackpool - Kemény Tamás és Princz Nóra élményei

Blackpool egy egész más világ! A hangulat, az atmoszféra nagyon különleges. Óriási parkett, élőzene, bálterem, teltház, remek táncosok sokasága és hát az egy négyzetméterre jutó klasszisok, világbajnokok aránya itt a legmagasabb. Blackpoolban a pontozók nagy estélyiben végzik a feladatukat, minden este másik ruhában, csodás rájuk nézni! A táncok sorrendje is más: az Angol keringőt a Slowfox követi, utána jön a Tangó és végül a Quickstep, bécsi keringőt itt nincs.

Blackpoolban versenyezni is egy csoda, de Blackpoolt megnyerni, huhh, most is borzongunk tőle. Életünk eddigi legcsodásabb élménye és hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ezt is megélhettük. 120 nevezett táncos párból sikerült megnyernünk a versenyt, amihez 5 kört kellett táncolnunk. Külön öröm volt számunkra, hogy idén -ez volt a második Blackpool versenyünk, tavaly harmadikok tudtunk lenni - rendkívül könnyedén tudtuk azt a hatalmas parkettet betáncolni. Minden kör másként nehéz: az első körökben egyszerre nagyon sok táncos van a parketten, itt nagyon kell figyelni, hogy az esetleges ütközéseket el tudjuk kerülni. Ez viszonylag jól ment az egész verseny során. A legkeményebb küzdelem mégis a döntőben van, noha a döntőbe itt is 6 páros jut be. A második helyet megszerző angol páros már az angolkeringőben megpróbált ránk döntő csapást mérni - ami majdnem sikerült is -: Nórit halántékon könyökölte a páros hölgy tagja, amitől megtántorodott és kellett néhány másodperc, amíg újra látott. Ekkor azt hittük itt kell feladni, de mi nyerni mentünk, így folytattuk a versenyt!
Nóri erre így emlékszik vissza: A táncok között szédültem, de miközben szólt a zene és táncoltunk szerencsére nem éreztem mást, csak Tomit és a zenét, így annyira nem zavart.

Fergeteges hangulat kísérte a döntőnket, amerre táncoltunk a teremben az egész közönség nekünk szurkolt, tapsolt. Világbajnokok bólogattak elismerően a táncok végén. Végre megízlelhettük azt a sikert, amiért minden nap dolgozunk. Blackpoolban az eredmény hirdetéskor először a győztest hirdetik ki, amikor Markus Hilton M.B.E. kimondta a nevünket és hogy minden táncot megnyertünk, olyan eufórikus állapotba kerültünk, mint még soha, és ez még most is tart. Aznap éjjel semmit nem aludtunk, egyszerűen nem ment az alvás. Beszélgettünk, nevetgéltünk, nagyon el voltunk varázsolva.
Mi azt kívánjuk minden táncosnak, hogy jusson el ide a tánc Mekkájába és érjen el hasonló szép eredményt, mert nincsen ehhez fogható érzés és páratlan büszkeség!

Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy ismét köszönetet mondjunk azoknak, akik szurkoltak nekünk. Óriási támogatást kaptunk a háttérből itthonról és a helyszínen is a más katagóriákban induló magyar párosoktól. Külön köszönetet kell mondjunk a családjainknak, tanárainknak és annak az erős táncos csapatnak, akik mögöttünk állnak, mert nélkülük nem érhettük volna el ezt a csodás sikert!

szánthó péter, juhász-szánthó szilvia

Teljesült a célunk: Jive-ot táncoltunk Blackpoolban! - Szánthó Péter és Juhász-Szánthó Szilvia élményei

Egyetlen X-en múlt a döntő, ami nagyon bosszantó, de ez az egyetlen negatív élményünk a blackpooli Winter Gardensből. Tulajdonképpen egy álmunk vált valóra, hogy ott lehettünk a legjobb 12-ben Blackpoolban és táncolhattunk jive-ot, ami csak a középdöntőtől kezdve van. Ez volt ott az első Senior versenyünk, mivel korábban csak felnőtt versenyen vettünk részt és ott csak egy kört sikerült tovább jutnunk, aminek akkor nagyon örültünk, de csak álmodtunk az esti gála programról. WDC versenyen nem indultunk korábban, tulajdonképpen ismeretlenként léptünk parkettre. Így elérni azt, hogy majdnem döntőbe kerültünk, nagyon nagy boldogság, még akkor is ha nem sikerült a döntő. Még itthonról néztük élőben, amikor Kemény Tomi és Princz Nóri megnyerték a versenyt. Nagyon örültünk az eredményüknek és persze még inkább vártuk hogy mi is parkettre lépjünk.

Ez a világ legjobb versenye. Legalábbis számunkra biztos. Nem nagyon lehet ezt a versenyt bármelyik másikhoz is hasonlítani. Ez egy különlegesség. Olyan, mint az országok között Kuba. Egy más világ, amiről sokat lehet mesélni, de nem lehet megérteni addig, míg valaki a saját szemével nem látja, vagy saját lábával nem érinti a parkettet. A zene, a közönség, az atmoszféra olyan pozitív és inspiráló, hogy magával sodorja a embert. Persze az elegancia, a zene stílusa lehet ízlés kérdése is, de szerintünk a tánc erről is szól. Itt a táncról szól minden és mindenki. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor beállunk a Cha-cha elejére és a 16-szoros profi világbajnok, Gaynor Fairweather odafordul és mosolyogva figyeli, hogy mit táncolunk. És ő csak az egyik a híres pontozók közül, hiszen Blackpoolban csak olyan pontozhat, aki már nyert Blackpoolt korábban. Mindenki ott van, aki számít a tánc világában. Agyon játszott, megnyúlt videó kazettákon lévő évtizedekkel ezelőtti világbajnokságokról készült felvételeken megismert hírességekkel együtt pezsgőzni a Swarowski bárban, aztán végigsétálni a világ egyik legnagyobb tánckiállításán, majd a környező bárokban együtt kávézni a jelen és múlt legnagyobb táncikonjaival, leírhatatlan többletet ad nekünk a versenytánchoz.
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk barátoktól és ismeretlenektől interneten keresztül és személyesen a versenyen is, ami nagyon jól esett. Tényleg úgy éreztük, hogy pozitívak tudtunk lenni és jó volt tudni, hogy ez látszik rajtunk. A legtöbb tánc után úgy jöttünk le a parkettről, hogy hálásak voltunk egymásnak a táncért. 14 éve táncolunk együtt és azt hiszem több olyan kör is volt, ami életünk legjobbja volt. Eddig!

Amikor az Espana Cani már nem esik jól...
A Blackpool-i Paso Doble egy nagy mumus a táncosoknak. Nem "szabályos". Vagy inkább változatos? Mi is problémásnak éreztük, hogy más zenére kell táncolni a pasot, ezért erre külön készültünk. Folyamatosan gyakoroltuk a blackpool-i Paso zenéket, de nem csak a parketten, hanem kocsiban ülve, otthon, de még álmainkban is felriadtunk hogy hol is van a highlight (bumm). Aztán eljött a verseny. Korábban irigyeltük, ha a körülbelül 15 féle Paso zene közül valamelyik kör véletlenül megkapja a szabályos Espana Cani zenét. Úgy gondoltuk, milyen szerencsések. Hát mi megkaptuk. De egyáltalán nem esett jól... Hogy azért-e, mert Blackpoolban más a zene és arra esik jól táncolni, vagy azért mert megszerettünk azt a zenét? Nem tudjuk, de mi a Blackpool-i zenére sokkal szívesebben táncoltunk, amihez volt is szerencsénk egy későbbi körben.

Sokat készültünk erre a versenyre. Ez volt a fő cél az elmúlt két évben. Ismertük a versenyt a felnőtt időszakból és álmodoztunk. Aztán álmainkat kis apró részre osztottuk és elkezdtünk dolgozni rajta. Nem volt könnyű. Napi 9-10 órás munka és gyereknevelés mellett időt szakítani arra, hogy fejlődni tudjuk, az egyik legkeményebb feladat volt. Ez csapatmunka volt, amiben rajtunk kívül még sokan részt vettek és támogattak. Kisfiúnk, Bálint türelmének megőrzése érdekében, családunk minden tagja csatasorba volt állítva. A Claudius TSE pedig anyagilag támogatta a felkészülésünket és az utazásainkat. Andrea Silvestri és Váradi Martina pedig szakmailag koordinálta a felkészülésünket. Nélkülük nem ment volna! Nem kis feladat ez a párkapcsolati oldalról sem. Rengeteg energiára és sok-sok türelemre elfogadásra volt szükség ahhoz, hogy idáig eljuthassunk. Viszont ezek után ott táncolni a legjobb 12-ben, katartikus érzés volt. Ezt az érzést ahhoz hasonlítanám, amikor a Maraton lefutása után az ember beérkezik a célba. Egyszerűen könnybe lábadt a szemünk, hogy itt vagyunk és sikerült. Felemelő volt.

Ez a verseny újra feltankolta a motivációs raktárainkat, és újult erővel tekintünk előre. Nehéz ilyenkor újra célt találni. Amikor a hegymászó felmászik a Mount Everestre, utána nehezen talál nagyobb kihívást, és Blackpool a táncversenyek Mount Everestje. Tehát természetesen a jövő évi verseny ott van a terveinkben. Nem titkolt cél, hogy a dobogón legfelső fokán szeretnénk végezni. Folytatjuk a felkészülésmunkát és reméljük a család, a támogatóink és edzőink továbbra is hisznek bennünk és mellettünk fognak állni a következő évben is!

 

Reméljük ezek a beszámolók sok táncosnak csinálnak kedvet ahhoz, hogy elinduljanak Blackpoolban, akár már a következő évben! Veszíteni itt nem lehet, még akkor sem ha csak egy körben lép parkettre egy táncos, hiszen életre szóló élményt és inspirációt szerezhet, ami helyezési számokhoz nem mérhető, abban nem kifejezhető. Bízunk abban, hogy a jövőben egyre több magyar páros blackpooli eredményeiről számolhatunk be. Legyen ez a mottó Blackpoolhoz (is): Dolgozz keményen, higgy magadban és élvezd a táncot!

(A fotókat a párosoktól kaptuk a cikkhez.)