A tánc világnapján

Április 29-e a tánc világnapja. Idén ez a világnap egy kicsit más, mint eddig. Nincsenek versenyek, nagy gálák remek produkciókkal, emlékezésekkel és díjátadásokkal. Ma csak külön-külön, egymástól távol táncolhatott mindenki: barátok, ismerősök, ellenfelek. Külön-külön, de azt gondolom mégis együtt. 

Rengeteg táncos videó és kép "jött velem szembe" ma a közösségi portálokon, sok kis apró üzenetként. Jó volt ezeket látni. Sok-sok kedves emlék elevenedett fel bennem is ezek láttán. Mosolyogtam és tánclépésben libbentem tova az irodában. És most is táncos zene szól a fülemben miközben ezeket a sorokat írom, és hol a lábam, hol a karom mozdul a zene ritmusára. (Elég lassan is haladok ezért a betűkkel...) És jönnek az emlékképek versenyekről éppúgy, mint a tánciskolás órákról, táncos bulikról. Aki táncolt már legalább egyszer úgy igazán szívből, aki érezte már azt a mámorító érzést, amikor belülről, a lelkéből jönnek maguktól a mozdulatok, annak nem kell magyarázni, miért is jó táncolni, miért az egyik legcsodásabb dolog a világon a tánc. És ha csak egy ilyen csodás pillanat volt az életében már megérte elkezdeni. És nem kell profinak, versenyzőnek lenni ehhez, csak egyszerűen szeretni kell magát a táncot. Legyen az a táncos fiatal, örökifjú, művelje a tánc bármelyik ágát, bármilyen szinten a balettól a néptáncon át a versenytáncig. Legyen ebben mostani nehéz időszakban (is) a tánc egy olyan összekötő kapocs, amely erőt és reményt ad a jövőre, a szépre, a jóra. 

Egy táncos lélek fél szavakból, - akarom mondani - egy fél mozdulatból érti a másikat. Nem kellenek a szavak. Csak a zene, a ritmus, a mozdulatok. A közös nyelv: a tánc.