Van motivációnk, van célunk
Kemény Tamás és Princz Nóra világbajnoki ötödik helyezett versenytáncosok. Hol máshol beszélgethettünk az elegáns standard táncok jeles hazai képviselőivel, mint a Nagykörúton található elegáns Európa Kávéházban. Egy finom tea és sütemény mellett felidéztük a rég- és közelmúltat és természetesen a jövőről is sok szó esett.
- Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt már táncoltatok együtt, elég eredményesek is voltatok, de szétvált az utatok, mi hozott össze újra titeket hat évvel ezelőtt?
- Mi sosem szakadtunk el egymástól teljesen attól függetlenül, hogy már nem táncoltunk együtt. Tomi egy ideig élt külföldön és akkor is tudtam az eredményeiről, tartottuk a kapcsolatot. Amikor hazaköltözött és párt keresett, akkor néha lementem gyakorolni vele egy kicsit - meséli Nóri. – Én már akkor elég régen abbahagytam a táncot, de néhány alkalom után előjöttek a régi érzések és hogy szeretnék még táncolni.
- Az első közös munkának miért lett vége?
- Magyar bajnoki bronzérmesek voltunk 2003-ban a László Csaba, Szögi Szilvia páros, valamint a Páli-testvérek mögött. Akkor úgy éreztük nem tudunk már itthon előrelépni az eredményeket tekintve, ezért úgy döntöttünk, hogy befejezzük. A civil élet felé vettem az irányt, diplomát szereztem – folytatja Nóri.
- Én szerettem volna még folytatni a táncot – veszi át a szót Tomi -, ezért külföldön is próbálkoztam, így töltöttem el Angliában pár évet, még angol színekben is indultam. Úgy alakult, hogy a munkát és a táncot összekapcsoltam akkoriban, hiszen csak a táncból nem tudtam megélni. Végül hat évvel ezelőtt úgy döntöttem, hazaköltözök, de a táncot továbbra is mindenképpen folytatni akartam. És akkor újra jött Nóri.
Kemény Tamás és Princz Nóra fontosabb eredményei:
Senior I. Standard Magyar bajnoki ezüstérem (2015, 2016, 2017), Senior I. Standard világbajnoki 5. hely (2017), Senior I. Standard világbajnoki 8. hely (2016), Senior I. Standard Blackpool győzelem (2017), Senior I. Blackpool Standard bronzérem (2016), Felnőtt Magyar bajnoki bronzérmesek (2003), a Goldance TSE versenyszakosztályának vezetői
(Fotó: Mikepix)
- Remek eredményeket értetek el együtt az elmúlt években, egyre feljebb és feljebb kerültök, gondolom, ezt még szeretnétek fokozni.
- Mindig lehet tanulni és fejlődni és ez a célunk, ez visz előre, ez motivál minket – feleli Tomi. – Mindig lehet egy figurát még jobban, még szebben táncolni. Szoktam elégedett lenni, de mindig találok olyat a táncukban, amin még lehet javítani. Maximalista vagyok, még az edzéseken is mindent beleadok, ott is kihozom magamból a legtöbbet.
- Adja magát a kérdés ezek után, hogy a Kisteleken szerzett világbajnoki ötödik hellyel mennyire vagytok megelégedve?
- Természetesen örülünk neki, de úgy gondoljuk ez csak a belépő volt a döntőbe a tavalyi középdöntős nyolcadik hely után. Első döntős eredménynek jó volt. Szeretnénk még előrébb végezni már jövőre is, cél a dobogó és annak is a legfelső foka. Mert tudom, hogy képesek vagyunk elérni – mondja Tomi határozottan.
- Az, hogy ott volt a családunk, a barátaink, a tanítványaink Kisteleken, hogy szurkoltak nekünk, ez felejthetetlen élmény. És hasonló nagyszerű élmény volt, hogy idén megnyertük a Blackpooli táncfesztivált a saját korosztályunkban – teszi hozzá Nóri – Nagyon jó volt ez az év, de a világbajnokság után kicsit megálltunk, mert az elmúlt két évben nagyon keményen dolgoztunk, hogy elérjük a céljainkat. Idén például a világbajnokságig nem volt egyetlen pihenőnapunk sem, mindennap táncoltunk, még vasárnap is.
(Fotó: Farkas Zsolt)
- Egy nap mennyit táncoltok, van-e kiegészítő edzés?
- Másfél-két órát biztosan táncolunk egy nap, de csütörtökönként két edzésünk van, tehát akkor legalább három-négy órát töltünk a parketten. Jelenleg rendszeresen nincs más típusú edzésünk, de tavaly sokat jártunk személyi edzőhöz, aki segített abban, hogy fejlessze az izomzatunkat. – fejti ki Nóri. – Nagyon jó alapokat adott, még most is profitálunk belőle. Mivel közöttünk nagy a magasságkülönbség és a tánc egyébként is elég speciális mozgás, ezért nem volt könnyű számunkra olyan típusú edzésmunkát találni, ahol egyformán fejlődünk.
- Ráadásul elég magasak vagyunk, ez még tovább nehezíti a dolgot – veszi át a szót Tomi. – Mi a táncunkat a magasságunk miatt a lendületünkre építjük elsősorban, de dolgozunk azon, hogy robbanékonyak is legyünk. De folyamatosan addig kísérletezünk minden mozdulattal, figurával, míg meg nem találjuk a legjobb pozíciót. És ezt a tudást igyekszünk átadni a tanítványainknak is.
- Ha már tanítványok, hol találnak meg titeket, akik tőletek szeretnének tanulni?
- A Goldance TSE versenyszakosztályát vezetjük, 10-15 páros van a szárnyaink alatt, mi a standard táncosokkal foglalkozunk. De a közös órákon, gyakorlásokon, workshopokon szívesen látunk mindenkit bárhol táncol, bármilyen szintű a tánctudása – mondja Tomi.
- Szeretném kiemelni, hogy mi arra tanítunk mindenkit, hogy tisztelje a többi táncost és ne ellenségként tekintsen az ellenfelekre – fűzi hozzá Nóri. – Az órákon is igyekszünk kellemes légkört teremteni, hogy a táncosok jóban legyenek egymással. Emlékszem, amikor mi fiatalok voltunk sokkal másabb volt a táncos közeg, nem volt ennyi ellenségeskedés, mint most. Mi igyekszünk mindenkinek gratulálni az elért eredményhez, mert pontosan tudjuk, hogy mennyi munka van mögötte. Nekünk is jólesett, amikor a világbajnokságon gratuláltak nekünk és szakemberek azt mondták, hogy nem is gondolták, hogy a Senior mezőny ilyen erős.
- A világranglistán található párosok számából is látszik, hogy nagy fejlődésen megy keresztül a senior mezőny, ha jól gondolom, talán nehezebb is elérni jó eredményt, mint néhány évvel ezelőtt.
- Évről-évre erősebb a mezőny, és igen, a jó eredményekért már sokkal többet és keményebben kell dolgozni – válaszol Tomi. – Habár nekem ez nem okoz gondot, nagyon szeretek táncolni, az edzéseket is szeretem. De „jönnek fel” a párosok a felnőtt mezőnyből a seniorba, és tartani kell velük a lépést. Próbálunk mindig megújulni mi is, most új elemeket építünk be a sorainkba, jelenleg ez motivál minket napról-napra, hogy tökéletesek legyenek a mozdulatok. Idén már nem versenyzünk, de február elején jön a magyar bajnokság és aztán jönnek a nagy versenyek sorban.
- Azért azt megbeszéltük, hogy ezentúl a vasárnap pihenőnap lesz – teszi hozzá Nóri. – Persze, nem biztos, hogy tartani tudjuk majd akkor is, ha beindul számunkra újra a versenyszezon.
- Igyekszünk tudatosan megtervezni az utat, ami a csúcsra visz – fűzi hozzá Tomi.
Határozottak, céltudatosak, ugyanakkor kedves, szolid, udvarias emberek. Látszik rajtuk, hogy magánemberként is megvan közöttük az a harmónia, ami a parketten is jellemzi őket. Amitől elegáns a táncuk. És ami elvezetheti őket oda, ahová vágynak.
Kedves Nóri és Tomi, kívánom nektek, hogy a következő években hasonló és még nagyobb sikereket érjetek el, mint ebben az évben!