A tánc az a sport, amit bármikor - gyerekként éppen úgy, mint nyugdíjasként - el lehet kezdeni és életünk végéig művelhetünk. Ha valaki felnőttként teszi meg az első tánclépéseket, majd adja a fejét a versenyzésre, akkor is érhet el nagyon szép sikereket. És hogy ez nem csak légből kapott elmélet, és nem is valami amerikai álom, annak bizonyítéka Szabó Zsolt és Ónodi-Szabó Valéria története.

Veresegyházon 2007 májusában kezdődött minden: Zsolt és Vali az esküvőjükre szeretett volna megtanulni egy táncot. Felkeresték a helyi táncklubot, ahol Fischer Mariann és Belucz Zoltán kezei közé kerültek. Annyira megtetszett nekik ez a mozgásforma, hogy a júliusi esküvő után 2007 szeptemberében a kezdő tánciskolás tanfolyamra is beiratkoztak. Majd alig egy évvel azután, hogy megtették az első közös lépéseket, nagy döntést hoztak: versenyezni szeretnének.
Vali így emlékszik vissza erre: az elejétől kezdve nagyon szerettük amit csinálunk, így tánciskolás versenyeken kezdődött a pályafutásunk 2008 októberében. Habár izgulós vagyok, ettől függetlenül nagyon szeretek versenyezni.

Nem is akármennyire izgulós - jegyzi meg Zsolt. - Előfordult, hogy megfogtam a kezét és nem csak érezni, hanem látni is lehetett, hogy remeg. A döntésünkhöz - hogy versenyezni fogunk - kellett az, hogy mindketten elég nagy becsvággyal vagyunk megáldva, na és persze a versenyzés iránti vágyhoz erős akarat és kitartás is kell. Az évek alatt voltak sikerek és persze rengeteg buktató, de hála Istennek csak megerősödtünk ezektől és minduntalan felálltunk belőle.

A tánciskolás versenyek után jöttek a hobby, majd a D osztályos megmérettetések latin és standard táncokban is, hol a felnőtt, hol a senior korosztályban. Hiszen Zsolt 35 éves elmúlt, amikor az első lépéseket megtették és az évek során Vali is elérte a senior kategória alsó korhatárát jelentő 35 évet.

2012 őszén aztán még magasabbra tették a mércét, tanáraik javaslatára elkezdték a felkészülést a 2013 februárjában megrendezett magyar bajnokságra. Rengeteget készültek, óráztak és gyakoroltak, hogy úgy állhassanak ki a parkettre, ahogyan azt ők elvárták maguktól, és ahogyan a tanáraik is szerették volna. A senior latin magyar bajnokságot megnyerték, standard táncokban pedig bronzérmet szereztek.

Miután vége volt a versenynek tanáraink elmondták azt is, hogy mostantól nagyobb figyelem fog minket kísérni és nagyobbak lesznek az elvárások - mondja Zsolt. - A bajnoki cím azt is jelentette, hogy indulhatunk a latin világbajnokságon, majd később kiderült, hogy a standard világbajnokságon is ott lehetünk, ennek tudatában kezdtünk el felkészülni a ránk váró versenyekre. Szinte mindent feláldoztunk, hogy a legjobb tudásunkat tudjuk majd adni. Volt olyan időszak, amikor a napi 24 órából 12-14 órát gyakorlással töltöttünk.

Nem könnyű ennyi idősen megtanulni ezeket a finom mozgásokat, hiszen az izmok nem úgy engedelmeskednek, mint gyerekkorban vagy tizenévesen - teszi hozzá Vali. - Keményen kell küzdenünk minden mozdulatért, de megéri. És ezért csináljuk. A klubban a fiatalok is mondják néha, hihetetlen, hogy mennyit dolgozunk a céljainkért. De nekünk ez nem teher, hiszen örömből táncolunk.

A Senior I. korosztály világbajnokságát október elején Németországban, Drezdában rendezték meg, ahol a 49 fős mezőnyben a 45-47. helyen végzett Zsolt és Vali.
Zsolt így emlékszik a verseny napjára: Igazából nehéz szavakba önteni, amit átéltünk, mert az a törődés, tisztelet és figyelem, amit a drezdai rendezőktől kaptunk az talán nem is nekünk szólt, hanem annak kitartó szorgalmas munkának, amivel egész évben erre az egy estére készültünk. És milyen volt a világ legjobbjai között táncolni? Felemelő és egyben nyomasztó, mert hiszen mindenkiben ott bujkál a kis ördög és persze a másikat figyelgeti. Az, hogy ki mennyire tud a félelmein uralkodni az csak a parketten derül ki. De mindenesetre csodálatos volt együtt lenni velük, egy körben táncolni a világbajnokkal, és most kezdem értékelni igazán azt, hogy ahonnan indultam és amennyi idő azóta eltelt ez nekem egy nagyszerű eredmény.

Valóban nagyszerű eredmény, hiszen alig hatévnyi táncos múlttal, hivatalosan még C osztályos táncosként érték el olyan párok között, akik akár már évtizedek óta művelik ezt a gyönyörű, művészi sportágat. Valószínűleg nem lesz könnyű megismételni a hazai eredményeket és újra kijutni a világbajnokságra, hiszen itthon is megmozdult valami a senior korosztályban. Többen kezdtek el táncolni több év vagy éppen évtizedes kihagyás után.

Mi továbbra is állunk a kihívások elé - jelenti ki határozottan Vali. Együtt táncolhatunk a legjobb senior párosokkal és ha mondjuk mögöttük végzünk, akkor is emelt fővel jövünk majd le a parkettről. Hiszen olyan párosoktól kikapni nem szégyen, akik már évtizedek óta űzik ezt a műfajt. Sajnos nekünk még csak 6 év adatott meg ebből a csodás sportból, amit reméljük még sokáig űzhetünk. Akár a Senior III. korosztályig is, és akkorra talán már maradandó eredményt is adunk a magyar táncsportnak. Büszkék vagyunk arra, hogy ennyi idő alatt eddig eljutottunk. Szeretnénk kiemelten köszönetet mondani két tanárunknak Fischer Mariannak és Belucz Zoltánnak, de megemlítenénk a nevüket azoknak is, akik segítették a fejlődésünket az elmúlt években és továbbra is számítunk Balogh Csongor, Váradi Martina, Andrea Silvestri, Markó Róbert és Kunhalmi István segítségére.