Szánthó Péter és Juhász-Szánthó Szilvia néhány héttel ezelőtt világbajnoki negyedik helyet szerzett a Senior I. korosztályban, Tíztáncban, októberben pedig középdöntősök voltak ebben a korosztályban a Latin táncok világbajnokságán, középdöntőt táncoltak Blackpoolban, így egy sikeres év végén beszélgettünk az otthonukban, hogyan is lehet összeegyeztetni a családot és a munkát a tánccal.

Kint zuhog az eső, hideg és nyirkos az idő, de ezt egy pillanat alatt elfelejtem, amikor belépek a nappaliba, amelyet finom sütemény illata leng körbe. A szemem rögtön megakad a számtalan kupán, amelyek a polcok tetejét ékesítik. A figyelmemet egy szőke, eleven kissrác vonja el az ereklyékről, ő Bálint, Peti és Szilvi kisfia, aki hamarosan hároméves lesz.
- Szilvi, mondd, hogy tudtál három éve néhány héttel a szülés táncolni?
- Nagyon szerettünk volna indulni a 2015-ös magyar bajnokságon, az orvosaimnak ellenvetése nem volt, így hat héttel a szülésem után ott voltunk a parketten. A pocakom „eltüntetésében” egy személyi edző, Gózon Tamás segített. 
- Mennyi ideig nem táncoltatok a babavárás alatt?
- Elég sokáig táncoltunk, akkor hagytuk abba, amikor már a pocakom miatt nehéz volt forogni és a hátrahajlás nem volt már kényelmes. 2014 nyarán még versenyeztünk, amikor Bálint már úton volt.

- Alig néhány hónapot hagytatok ki és azóta is folyamatosan versenyeztek, de mióta táncoltok együtt?
- 20 évvel ezelőtt, november 8-án találkoztunk először Petivel a Jókai Táncklubban, ahol az édesanyám tanított. Persze erre nem emlékeztünk tisztán, én derítettem ki. Hat évvel később kezdtünk el együtt táncolni és azóta is tart a közös munka.
- És néhány éve már nem csak a parketten vagytok egy pár.
- 14 éve vagyunk együtt, az elején volt ugyan egy-két rövid szünet a kapcsolatunkban, de mindig visszataláltunk egymáshoz – meséli Szilvi - Peti egyébként a tízéves évfordulónkon kérte meg a kezemet, de nem azért, mert évfordulónk volt, véletlenül alakult így.
- És aztán közel három éve megérkezett hozzátok Bálint. Hogyan lehet összeegyeztetni a táncot és a családot?
- Ha nem lenne a családunk, a nagyszülők, a testvérek, akkor nem menne – veszi át a szót Peti – Nagyon sokat segítenek, sokat köszönhetünk nekik.
- Hogyan telnek a napjaitok?
- Vezető pozícióban dolgozom, így hétköznap csak munka után van idő a táncra – folytatja Peti – Bálint szeptember óta óvodába jár és Szilvi is újra dolgozik. Sokszor fordul elő, hogy reggel elmegyünk itthonról és csak este érünk haza. Bálint így egészen kicsi korától sokat van velünk a táncteremben.
- Amíg pici volt, addig könnyebb volt, mert leraktuk a sarokba és ránéztünk edzés közben, de egy háromévesre már többet kell figyelni – teszi hozzá Szilvi.
- Lehet, hogy táncos lesz belőle?
- Még nem lehet tudni, majd kiderül, de erőltetni semmit nem fogunk. Ami biztos, hogy a zenét nagyon szereti.

Bálint el is kezdi énekelni a halkan szóló karácsonyi dalokat miközben egy kis asztalnál festeget. És természetesen elég csibész ahhoz, hogy egy kis festék az arcára is kerüljön. De egy ilyen kedves, szőke gyerkőcre ezért nem lehet haragudni, jót mosolygunk rajta és biztatjuk, hogy folytassa a festést.

- Beszéljünk egy kicsit az idei eredményeitekről. Jó évet zártok, úgy gondolom.
- Blackpoolban egy hajszállal maradtunk le a döntőről, de nem vagyunk szomorúak emiatt, fantasztikus volt azon a versenyen táncolni és reméljük jövőre még jobban sikerül, készülünk rá, hogy így legyen. Szeptemberben elindultunk Kisteleken a Senior I. Standard világbajnokságon, ahol közel voltunk az elődöntőhöz, a 27-31. helyen végeztünk. Októberben a Senior I. Latin világbajnokságon a középdöntőben a 10-11. helyet szereztük meg az Egyesült Államokban. A helyezés lehetett volna jobb is, megelőzött bennünket néhány olyan páros, akiket korábban már megvertünk, de ilyen a tánc. A Senior I. Tíztánc világbajnokság Győrben szintén nagy élmény volt, egy remek versenyen egy erős mezőnyben kerültünk be a döntőbe. A standard részén múlott, hogy nem végeztünk előrébb – sorolja Peti az idei eredményeket.
- Eddig inkább latinos párnak számítottatok, ilyen eredmények után lehet, hogy még többet fogtok tíztáncban és standard táncokban versenyezni?
- Valószínűleg maradunk a latinnál. Szeretnénk még fejlődni és úgy érezzük, hogy képesek is vagyunk rá. De az idő nekünk is határt szab, és emellett ne feledjük el fontos tényező az anyagi oldal is. Szerencsések vagyunk, mert nekünk ebből a szempontból is jó lehetőségeink vannak – összegzi Peti.
- Néha eszembe jut, hogy felnőttként kevesebbet edzettünk és kisebb intenzitással, a felnőtt mezőnyben azzal a középmezőnyhöz tartoztunk. Most sokkal keményebben, tudatosabban készülünk. Ha néhány éve jobban oda tettük volna magunkat, úgy mint most, az élmezőnyhöz is tartozhattunk volna – morfondírozik hangosan Szilvi.

- Egy kicsit visszakanyarodnék a miami világbajnoksághoz, mert kiderült számomra, hogy Bálintot is vittétek magatokkal. Mennyire van hatással rátok, hogy ott van a versenyeken?
- Kilenc napot töltöttünk kint Amerikában és a szüleim is velünk voltak – meséli Peti. – Ők vigyáztak Bálintra, míg mi versenyeztünk. Élnek kint rokonaink és ők is eljöttek a világbajnokságra szurkolni nekünk, ennek nagyon örültünk.
- Bálint nagyon sok versenyen volt már velünk – veszi át a szót Szilvi. – Az elején kellett egy kis idő, míg megszoktuk, hogy halljuk a hangját a nézőtérről, miközben mi táncolunk, és mondjuk, nem szaladhatunk oda hozzá, ha esetleg nyűgös, vagy sír. Most már, hogy nagyobb hangosan szurkol nekünk és ez nagyon jó érzés.

Bálint halkan el is kezdi ismételgetni, hogy „Hajrá!” És amikor Peti megkérdezi, hogy szurkolt Győrben, folytatja, hogy „Hajrá Tina!”, mert a legjobb magyar latinos párnak is szurkolt ám november elején Győrben és persze, hogy a mindig kedves, mosolygós Váradi Martina volt az egyik kedvence.

Annyi minden szóba került még abban a két órában, míg Peti és Szilvi vendége voltam. Csillogott a szemük és felvillanyozódtak, amikor Blackpool került szóba és Szilvi büszkén mutatta a versenyről szóló könyvet. Meséltek arról is, hogy a versenyek révén sok szép helyen jártak, sokszor kötötték össze a versenyeket városnézéssel, kirándulással. Petiről kiderült, hogy szörfözik, volt síoktató és a hosszútávfutás is közel áll hozzá, igazán sportos alkat. Szilvi egy igazi táncos családban, a táncteremben nőtt fel, pályafutása elején egyébként még az a Kiss Mihály is volt a táncpartnere egy ideig, aki évek óta a Senior II. mezőnyben ér el szép sikereket. Beszélgettünk arról is, hogy néha beviszik a táncterembe a napi gondokat, vagy éppen hazaviszik a tánccal kapcsolatos problémákat. De mindig mindent igyekeznek megbeszélni és helyre tenni. Amikor arról kérdezem őket, hogy tudnának-e mással táncolni, viccelődnek kicsit, de határozottan mondják, hogy nem, ők így egy pár.

Nem könnyű dolog összeegyeztetni a táncot a családdal és a munkával, de nekik elég jól megy, erre jó bizonyíték a harmóniát sugárzó otthon, a kiegyensúlyozott hároméves Bálint és az a sok szép eredmény, amit idén elértek.

Kedves Szilvi és Peti! Remélem továbbra is ilyen szenvedéllyel és elszántsággal táncoltok és hozzátok a jobbnál jobb eredményeket a jövőben is!

(A fotókat a páros bocsátotta rendelkezésünkre.)