A tények: 2014. október 5-én rendezték meg a Latin táncok világbajnokságát Csehországban, Ostravában. 83 páros indult, a világbajnoki címet az olasz színekben versenyző Aniello Langella és Khrystyna Moshenska szerezte meg, zsinórban harmadik alkalommal. a Magyarországot képviselő Andrea Silvestri és Váradi Martina a 19., Nagymihály Balázs és Szalai Ágnes a 34. lett.

És a száraz tények után jöjjön valami más: a világbajnokság ahogyan én láttam.

Kevés dolog van ami miatt hajlandó vagyok felkelni hajnalok hajnalán, de azért egy latin világbajnokság, az bőven megér ennyit. Kelés 4:30-kor, irány a Hősök tere és a buszparkoló, ahonnan az MTáSZ által szervezett busz 6 órakor kigördül. Cél: Ostrava. A buszon vannak jelenleg is aktív táncosok, edzők, pontozók, a versenyzést már befejező táncosok és a táncot szerető emberek, majd ötvenen. Látni akarjuk a világ legjobbjait és főleg szurkolunk majd a mieinknek: Andreának és Tinának, valamint Balázsnak és Áginak, hogy minél előrébb végezzenek. 

A busz szépen halad, van aki már reggel is "zizeg", mások pihenni próbálnak, egy Mosonmagyaróvári megálló után átlépjük a határt és Szlovákián át robogunk Csehország felé. Egy újabb megálló - már nem is emlékszem, hogy Szlovákia volt még, vagy már Csehország - és egy nem várt találkozás: Gellai Tamás és Vorobchenko Darya autója gördül be a benzinkútra. Hatalmas az öröm, természetesen gratulálunk az előző este a profi latin kűr világbajnokságon 9. helyet szerző párosnak, akik rövid élménybeszámolót is tartanak. Remekül érezték magukat, de már a következő verseny lebeg a szemük előtt, a profi latin Eb. A következő megálló célzottan már Ostrava közelében van, ahol mindenki átöltözik csinosba - a fiúk inget és zakót, de vannak akik még nyakkendőt is vesznek, a lányok sminkelnek, többnyire szoknyát és magassarkút húznak - és hamarosan megérkezünk az ostravai jégcsarnokhoz, a CEZ Arénához. Az ifi latin versenyről sajnos lemaradtunk, pedig Hidi Balázs és Szőke Zsuzsi bronzérmet szerzett. 

Fél kettő és három óra között hangolódunk a versenyre a Valcer szurkolóival együtt - ők nagyjából harmincan vannak -, akik dobot, tülkölőket, kis és nagy zászlókat bőven hoztak és nem is látszik rajtuk, hogy hajnali négy órakor indultak Debrecenből. Egyébként a verseny vége felé kiderül, hogy a Kapronczai-ból is tízen jöttek a vb-re és voltak olyanok is, akik egyénileg érkeztek a cseh városba. Nagyjából száz-százhúsz magyar lehetett a csarnokban, de az egyik legnagyobb hangú szurkolói csapat volt. Többek között háromkor finoman hangolni kezdett a csapat, jelezve, hogy mi készen állunk, kezdődhet a verseny...

83 páros 10 körben a világ minden tájáról, az ember néha azt sem tudta hová nézzen. A legjobbakat nem volt nehéz felismerni és kiszúrni, de hamar megtalálta a közönség a mezőny Eric Mousammbaniját is - ő volt az, aki a sydney olimpián 100 méter gyorson kis híjján a vízbe fulladt -: a hong-kongi páros valószínűleg nem régen kezdhette a táncot, nagyjából egy E-D osztályos szinten mozogtak. Volt aki azért aggódott, nehogy elessenek, vagy megsérüljenek. Szerencsére ilyesmi nem történt, szépen végig mosolyogták a selejtezőt és a redance-t, valószínűleg ez volt életük nagy élménye, és holtversenyben másik négy párral az utolsó helyeken végeztek.

És míg el nem felejtem Lajtai Beatrix pontozott a Latin világbajnokságon, azt hiszem ez is nagy siker és elismerés, hogy felnőtt világbajnokságon egy magyar pontozó is ott állhat a parkett mellett.

A két magyar páros hatalmas biztatást kapott a nézőtérről, és örömmel nyugtáztuk a selejtező után, hogy egyenes ágon ott vannak a legjobb 48 között. Így a redance alatt lehetett szusszani egyet. És közben a standard International Open magyar résztvevőit bíztatni. 

Jött a második kör, ahol már nőtt a tét, és tényleg csak jó párosok maradtak a mezőnyben. Na de kik lesznek a jóknál is jobbak? Reménykedtünk, hogy a mieink is. Megint nem győzte az ember kapkodni a fejét, lenyűgöző volt látni a világ elitjét a parketten. És megnyugtató volt látni, hogy a párosaink felveszik velük a versenyt. Aztán kiderült, hogy az elődöntőben is lesz kiért izgulni: Andrea és Tina bejutott a legjobb 24 közé. Persze ezt olyan természetesnek vettük, hogy ők ott lesznek, pedig nagyon kellett táncolni már ezért az eredményért is, nem lehetett félvállról venni a dolgot. Mondjuk az elmúlt hat-hét évben sosem láttam, hogy Andrea és Tina bármikor "lazsált" volna a parketten, még akkor sem, amikor egyértelműen, toronymagasan esélyesek voltak, még az első körökben is teljes erőbedobással táncoltak. És ami már régen megfogalmazódott ezzel kapcsolatban bennem: Andreában és Tinában van alázat és tisztelet a tánc és az ellenfelek iránt, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy eljuthattak a legjobbak közé. És van idejük még feljebb jutni.

Balázs és Ági sajnos nem jutott tovább, nem tudta megismételni a tavaly elért remek elődöntős eredményt. Én tavaly nem láthattam őket élőben, így csak az idei teljesítményük alapján tudom megítélni őket: szerintem jól táncoltak, ez most a pontozók szerint egy 34. helyre volt elég. A helyszínen nem tudtam gratulálni nekik, így most itt teszem meg: szép volt Balázs-Ági! Aki pedig fanyalog az eredmény láttán, vagy bírálatba kezd - ami hozzáteszem nem azonos a véleménynyilvánítással - az tud-e ettől jobb eredményt felmutatni? Na ugye...

Jött az elődöntő és jött a legnagyobb izgalom: ott lesz-e Andrea és Tina a középdöntőben, a legjobb 12 között? A szurkolókon nem múlt semmi, olyan üdvrivalgás fogadta őket és olyan hangos szurkolás, ha ez alapján lehetett volna továbbjutni, bajnok párosunk a dobogóig meg sem állt volna. Néztem a legjobb 24 párost és biztos voltam benne, hogy ott Tináék ott lesznek a középdöntőben. Nagyon jól táncoltak, annyira jó volt nézni őket, és nagyon észre lehetett venni őket a parketten. De a pontozók valamit másképpen láttak... Mindenki elszomorodott, amikor kiderült, hogy nincsenek ott a 12-ben. De amikor kiderült, hogy a 19. helyen végeztek, sok felháborodott, dühös arcot láttam közöttünk. Mert azt könnyebb lett volna elfogadni, hogy éppen kicsúsztak a 12-ből egy 13. vagy 14. hellyel. Na de 19? Mit néztek a pontozók? Persze ezt sosem tudjuk már meg...

Andrea és Tina! Ti mindent megtettetek azért, hogy elérjétek a célotokat, nem rajtatok múlt. Tudom, hogy ez nem vigasz. De azt is tudom, hogy a sors előbb-utóbb igazságot szolgáltat, és akik becsületesen dolgoznak és küzdenek, mint ti, azok megkapják a megérdemelt jutalmat is. Sokan szeretnek titeket és nagyon büszkék vagyunk rátok és az eredményeitekre! És reméljük még sokáig látunk titeket a parketten és még sokszor gratulálhatunk a jobbnál-jobb eredményekhez!

A középdöntő láttán azért egyre biztosabb voltam benne - és nem csak én -, hogy  igenis ott lenne a helye Tináéknak a 12-ben. De mások ezt nem így gondolták ezen az estén. Egyébként remek volt a középdöntő és a döntő, ki-ki szurkolt az eddigi, vagy az új kedvenceinek. Érdekes volt a döntő az új, a Grand Slam versenyekről már megszokott pontozási rendszerrel, minden tánc után megmutatták az összesített állást is, de azt hiszem a hagyományos helyre pontozással is ugyanez lett volna a végeredmény. Egy biztos, olyan élményekkel lettem gazdagabb - és nyilván rajtam kívül még nagyon sokan -, ami sokáig feledhetetlen. Megérte vasárnap hajnalban fél ötkor kelni és hétfőn reggel hétre hazaérni.

És még valami: rengeteg jó zenét hallottam, habár a Volare mint szamba kicsit szokatlan volt elsőre, de az elődöntőben a Queen Don't stop me now száma jive-nak igazi telitalálat volt. Szerintem a jég is olvadni kezdett a parkett alatt úgy felforrósodott a hangulat...

Paso doble Andreától és Tinától:

Paso doble Balázstól és Ágitól:

Egy jive mindkét magyar párral: