Andrea és Tina: Néha kockáztatni kell

Andrea Silvestri és Váradi Martina a latin táncok ötszörös magyar bajnokai, 2008 és 2012 között nem találtak legyőzőre a magyar bajnokságokon és a ranglistaversenyeken sem. Éveken át képviselték a magyar színeket nemzetközi és világversenyeken, amelyeken szép eredményeket értek el. Az idén tavasszal, az Európa-bajnokság után bejelentették, hogy a WDSF-től (World DanceSport Federation) „átigazolnak” a másik világszervezethez, így a továbbiakban a WDC (World Dance Council) versenyein fognak indulni. A váltás okáról, az azóta eltelt időről és a jövőbeni terveikről beszélgettünk egy szeptember végi estén Tinával, majd a beszélgetés vége felé csatlakozott hozzánk Andrea is.

- Meglepődve hallottam tavasszal a hírt, hogy a WDC versenyein fogtok indulni ezentúl, miért váltottatok?
- Egy ideje már gondolkoztunk ezen a lépésen, a végleges döntés az idei Európa-bajnokság után született meg. Csalódás volt a kontinensviadal, jól táncoltunk és még sem értük el helyezésben azt az eredményt, amire számítottunk. Nagyon nehéz volt kimondani, hogy búcsút intünk a WDSF-versenyeknek, de úgy éreztük, hogy erre van szükségünk. Rengeteget dolgoztunk - és dolgozunk továbbra is -, hogy fejlődjünk, de az utóbbi időben ez sokszor nem mutatkozott meg a helyezésekben. És az edzőink is szerették volna, ha a WDC égisze alatt folytatjuk a pályafutásunkat.

andrea silvestri, váradi martina

Korábban az amatőr pályafutásukat befejező táncosok profiként a WDC által szervezett profi versenyeken folytatták a versenyzést, a WDSF-nek nem volt profi mezőnye. Utóbbi szervezet azonban úgy gondolta, hogy megalakítja a saját profi, míg a WDC az amatőr ligáját. Emiatt a két szervezet között nem éppen a legjobb a kapcsolat. A WDSF eltiltotta a párosait a WDC versenyektől, ezen a szigoron mostanra egy kicsit már lazítottak.

- Ha jól gondolom, akkor a váltással már a jövőtökre is gondoltatok.
- Így van, szeretnénk 3-4 év múlva a profik között folytatni a pályafutásunkat.
- A WDC versenyek nagy része Angliában van, Magyarországon ők nem rendeznek versenyt, nem fog hiányozni a hazai parkett?
- De, nagyon! Szerettünk itthon versenyezni, a hazai versenyek voltak a kedvenceink. Rengetegen szurkoltak nekünk mindig és ott voltak köztük a barátaink, az ismerőseink, a sok bíztatás mindig jólesett.
- A budapesti ranglistán és a Kistelek Openen is ott voltatok, milyen volt kívülről szemlélni az eseményeket?
- Pakoltam Kistelekre a ruhákat, amiket majd felveszek, soroltam, hogy mi kell és akkor tudatosult bennem, hogy versenyruhát nem kell vinnem. Szokatlan volt, hiszen az elmúlt években, ha Kistelekre indultunk szeptember közepén, akkor versenyeztünk. Nehéz volt így ott lenni táncosként a parketten kívül. Ha nézőként gondolok rá, akkor azt mondom, hogy jó volt. Szombaton telt ház előtt táncolhattak a párok, nagyon jó hangulatú verseny volt, csak azt sajnálom, hogy vasárnap estére már kevesen voltak a nézőtéren.
- A magyar párok eredményeit hogyan értékeled?
- A junior világbajnokságon sajnáltam a magyar fiatalokat. Pellei Misi és Hercsik Zsuzsi megérdemelték volna, hogy a redance-ből tovább jussanak. (Egyébként a párosnak mindössze egy X hiányzott ehhez. – a szerk.) Hatházi Ádám és Nika Stefanic a 15. lett, nekik is előrébb kellett volna végezniük, és nem csak azért, mert itthon volt a világbajnokság. Erős volt a mezőny a junioroknál, de a középdöntőben ott lett volna a helyük.
- Tavaly ti nyertétek a felnőtt latin versenyt, most Nagymihály Balázs és Szalai Ági a 3. lett.
- Jó ez az eredmény, de talán még előrébb is végezhettek volna. Ebben az évben kiegyenlített volt a mezőny, nem volt kiemelkedő páros, éppen ezért nyílt volt a verseny és izgalmas. Jó lett volna, ha Süttő Rolandék is ott vannak a döntőben, a legjobb hat között, de a bírók a 7. helyre rangsorolták őket. Tavaly is két magyar döntős volt, mellettünk Tóth Orsiék is bejutottak és végül ők a negyedikek lettek.

andrea silvestri, váradi martina

- A verseny nagy részét Törökgyörgy Melindával együtt néztétek végig, milyen a kapcsolatod vele?
- Melinda nagyon fontos nekem, ő az, aki lelkileg a legközelebb áll hozzám, sok mindent megbeszélünk. Sokat segít a felkészülésben, sőt tavaly a German Openre nagyrészt ő találta ki, hogy milyen ruhában lépjünk a parkettre. Kevesebbet van itthon az utóbbi időben, így értelemszerűen nem tudunk annyit találkozni és néha nagyon hiányzik. Nekem ő a legjobb táncosnő.
- Néhány éve még együtt versenyeztetek.
- Megtisztelő volt Melindával és Maurizio-val együtt versenyezni. Mi akkor indultunk először világbajnokságon, amikor ők azt megnyerték. Nagyon jó volt ott lenni és látni a legnagyobb sikerüket.
- Úgy tűnik az olasz-magyar párok elég sikeresek a parketten. Andrea és te hogyan kerültetek össze?
- Dániában éltem és az egyik edzőmön keresztül ismertem meg. 2005. novemberében találkoztunk először, már az első próbán éreztük, hogy jók lehetnénk együtt. Az első versenyünk 2006. februárjában volt.
- Sok sikerben volt részetek együtt, de voltak nehezebb időszakok is az eddigi pályafutásotokban.
- Azt gondolom, hogy kellenek a kudarcok is a sikerekhez. Azért dolgozunk, hogy minél jobbak legyünk, és a legfontosabb az, hogy a parketten kihozzuk magunkból a maximumot. Tavaly az egész nyarat végig dolgoztuk, a German Openre készültünk, ami végül egy tökéletes verseny volt, ott minden összejött, a 17-18. helyen végeztünk, ami egy nagyon jó eredmény volt. Ezzel szemben a tavalyi és az idei Európa-bajnokságon is kudarcként éltük meg a helyezésünket.
- Ha már szóba került, hogy tavaly nyáron végig a táncé volt a főszerep, az idén volt időtök pihenni?
- Három hetet töltöttünk Olaszországban, Andrea családja Toszkánában, Livornóban él, ott pihentünk az idén.

Az újpesti táncterem hátsó teraszán csatlakozik hozzánk Andrea is, aki Tinához hasonlóan láthatóan fáradt. Nem csoda hiszen nap mint nap több órát edzenek. Ennek ellenére nagyon érdekli, hogy miről is beszélgettünk eddig és bekapcsolódik ő is. Talán nem meglepő, hogy a versenyekkel kapcsolatban hasonló véleménye van mint Martinának, akivel már négy éve az életben is egy párt alkotnak.

andrea silverstri, váradi martina

- Ha jól tudom az év nagy részében Magyarországon tartózkodtok.
- Rendszeresen járunk ki Angliába az edzőinkhez, de elsősorban Magyarországon készülünk. Azért mert másik világszervezetnél táncolunk, az nem azt jelenti, hogy nem vagyunk itthon. Sokat utazunk, de többnyire Budapesten vagyunk, itt élünk, edzünk és tanítunk.
- Andrea, milyen itt élni Magyarországon?
- Budapestet szeretem, itt jól érzem magam, talán még Debrecenben tudnék élni. De kisvárosban, faluban biztosan nehezebb lenne, mint itt a fővárosban, ahol jó nekem. De a magyar embereket, a magyar táncosokat néha nem értem. Elérnek valamit és megállnak azon a szinten, nem mernek tovább lépni. Pedig néha kockáztatni kell. Nem szabad megelégedni azzal, amit elértünk, menni kell tovább előre, dolgozni kell tovább a még jobb eredményekért.

Barátok érkeznek, kérdezik, hogy beülnek-e együtt az egyik kedvenc helyükre. Szóba kerülnek az ételek, mire Andrea kijelenti, hogy a lecsót, azt bizony nem eszi meg, nem neki való, ugyanis nem szereti a paprikát. Mondja ezt azzal a kedves akcentussal, amit csak szeretni lehet. Andreát és Tinát egyébként is nagyon sokan szeretik. Nagyon közvetlenek és kedvesek mindenkivel, a tánc iránt pedig alázat van bennük, tudják, hogy van még bőven mit tanulniuk.

És tanulnak is. Nap mint nap. És valószínűleg teszik ezt még éveken át, mert tudják, hogy a fejlődéshez, a még jobb eredményekhez ez kell. A következő hetekben pedig versenyeken is parkettre lépnek, sűrű lesz a programjuk. Látni nem fogjuk őket, viszont szurkolunk majd nekik, hogy minél jobban szerepeljenek és természetesen beszámolunk majd az eredményeikről. Mert ők továbbra is a magyar színeket képviselik Angliában és a világ más részein is.

(Fotók: Andrea Silvestri-Váradi Martina archívum)